The Ventures - Diamond Head

A zenekart alapító Bob Bogle és Don Wilson egy használtautó-kereskedésben találkoztak először, amelyet Wilson édesapja üzemeltetett és ahol Bogle éppen gépkocsit készült vásárolni. Mindez 1958-ban történt. A két fiatalember gyorsan felfedezte, hogy mindkettőjük egyik kedvenc időtöltése a gitározás. Kezdetben The Versatones néven léptek fel különböző helyi bárokban, sörözőkben valamint privát rendezvényeken és night clubokban duóként. Wilson ritmusgitározott, míg Bogle játszotta a szólókat. Az éjszakai zenélések mellett a két alapító tag nappal kőművesként dolgozott.

Egy éjszakai szórakozóhelyen azután találkoztak Nokie Edwards-val, aki mint basszusgitáros csatlakozott hozzájuk. Bogle-nak volt egy Chat Atkins lemeze, amelyről ismerte a Walk Don't Run című dalt. Az eredetileg dzsesszes hangzású felvételt leegyszerűsítve, mégis újszerű kísérettel átdolgozták, majd a zenekar ezt követően stúdióba vonult és immáron a dobos Skip Moore-val kiegészülve új értelmezésben játszották fel a dalt, majd az így elkészült felvételt számos kiadónak elküldték.

A kiadókat azonban nem érdekelte a felvétel. Megoldásként Wilson édesanyja saját kiadót alapított, hogy promotálja a hanganyagot. Egy lemezlovas, bizonyos Pat O' Day is megkapta a lemezt, melynek meghallgatása után úgy döntött, hogy az órás hírek előtt lejátssza a dalt. Nem sokkal ezután számtalan hallgatói kérés érkezett hozzá az új számmal kapcsolatban. A rádióadást hallgatta Bob Reisdorf is, aki akkoriban a Dolton hanglemezkiadó tulajdonosa volt és úgy döntött, hogy szerződteti a Venturest. Néhány hónapon belül a kislemez a Billboard hot 100 listáján már a második helyen volt. 1960 szeptemberére pedig a "Walk Don't Run" már országos siker.

A lemez sikerei ellenére azonban ekkor még nem volt állandó dobosuk, így szerződtették Howie Johnsont, aki 1960-tól 1962-ig töltötte be ezt a posztot. Az immáron négytagú csapat igyekezett meglovagolni az első lemez sikereit, három további lemezt készítve.

1962-ben Nokie Edwards javaslatot tett, hogy szólógitáros poszton cseréljenek szerepet Bogle-val. Bogle belement és nagyon gyorsan megtanulta repertoárjuk összes dalának basszus szólamait, míg Edwards ugyanezt tette szólógitáron.

Ugyanebben az évben (1962) a dobos Johnson egy autóbalesetben olyan súlyosan megsérült, hogy orvosai tanácsára elhagyta a zenekart. Az új dobos néhány sessiont követően - az agresszív játékáról ismert - Mel Taylor lett akit a két alapító tag már korábbról ismert. Az így kialakult "négyes" számos rajongó véleménye szerint ekkor érte el legnagyobb sikereit.

A klasszikus felállás egészen 1968-ig tartott, amikor Edwards kilépett a zenekarból. Helyére Gerry McGee érkezett és 1973-ig - Edwards visszatéréséig - velük is maradt. 1984-ben azután Nokie Edwards ismét elhagyta a zenekart (és ismét McGee érkezett helyette a szólógitáros posztra). 1988-ban elhunyt a zenekar eredeti (valójában második) dobosa Howie Johnson, majd 1996-ban Mel Taylor is követte őt az Égi Zenekarba. Helyét a dobok mögött fia - Leon Taylor - vette át.

Az 1960-as években, a zenekar kezdeti időszakában a tagok többnyire alapvetően Fender hangszereket (Jazzmaster; Jazz Bass; Stratocaster) használtak. 1963-ban a zenekarnak egy kaliforniai gitárkészítő, a Mosrite egy egyedi tervezésű hangszer "családot" készített "The Ventures Model Mosrite" névvel. Ezen gitárokat a nagyközönség az 1963-as Ventures In Space albumon hallhatta először. Az 1990-es években a Fender cég is fantáziát látott egy egy un. "signature" széria elkészítésében, így "Ventures Signature Series" néven limitált példányszámban piacra dobtak Jazzmaster, Stratocaster, illetve Jazz Bass hangszereket.

A Ventures zenéje a hanglemezeken kívül számos film aláfestő zenéjeként, betétdalaként is hallható. Íme ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül:

-Surf Rider (dalszerző: Nokie Edwards - film: Pulp Fiction);
-Hawaii Five-O (dalszerző: Morton Stevens - film: Hawaii Five-O);
-Walk Don't Run (dalszerző: Johnny Smith - film: American Pie)

Mindezek mellett a Ventures volt az első zenekar, amely ugyanazon dallal kétszer is fölkerült a Billboard top 10-es listájára (Walk Don't Run 1960, illetve 1964). Habár az együttes nem tartja magát ún. szörf zenekarnak, mégis az említett stílus úttörőinek tekinthetőek. Stúdió technikai szempontból is számos dologban voltak elsők. Ide tartozik példának okáért a 12 húros gitár (Edwards az elsők között használt ilyesmit stúdiófelvételeken), vagy a különféle effektek (Fuzz torzítós pedál) használata. De megemlíthetnénk az un. "visszafelé játszott felvétel" technikáját is stúdiómunkáikban (pl: Ventures In Space, 1964) amelyeket később olyan zenekarok is folytattak illetve tökéletesítettek mint a Beatles vagy a The Who.